A parafa felhasználása

Parafa, mint nyersanyag a történelem előtti idők óta ismert. A Krisztus előtti 3,000-ben már használták Kínában, Egyiptomban, Perzsiában és Babilonban, úszó horgászanyagok készítésére. A fáraók sírjaiban parafa darabjait találták, amiknek a jelenléte hozzájárult a múmia hőstabilizációjához. Az ókori Rómában a negyedik században parafát használtak bójákhoz medencékben, érlelődött bor és az olívaolaj lezárására, lábbelikhez, valamint tetőfedéshez.

Azonban az ókori világban a parafa legbecsesebb tulajdonsága a lezáró, tömítő képessége volt. Időszámításunk előtt az V. századtól kezdve használták a parafát a bort tartalmazó korsók (amfórák) lezárására. Az ásatások során találták meg ennek tökéletes bizonyítékait. Egy ép, parafával lezárt amforát találtak az első századból Efezusban. Ez több mint 20 évszázaddal később még mindig tele volt borral. Pompeii romjai között, mely a Vezúz kitörésénél semmisült meg, régészek amforákat ástak elő tele borral. Ezek a példák mutatják, a figyelemre méltóstabilitását, annak ellenére, mennyiféle különböző tényezők érhették: a mikroorganizmusok, a talajban jelen lévő, tengervíz, stb.

Napjainkban, a szigetelő és tömítő tulajdonságait legnagyobb mértékben a borászatban használják ki, mely több mint 80%-t használja fel a világ termelésének és megköveteli a legértékesebb nyersanyagokat. A fennmaradó 20% piaca a következő ágazatoknak: építőipar, horgászat, sport, irodai és otthoni használatra, úszó vízi berendezések, vízi közlekedés ( vízcsatornák jelölése), vízi mentő, autóipar, repülés és siklózás, a hangszerek gyártása, lábbelik, bútorok, stb.